Aki szereti a teát, az ismeri a Lipton teát is. Talán névadójáról, Sir Thomas Liptonról már kevesebbet tud, de nézzük, mi is a története a modern teázás megteremtőjének!

 

Thomas Johnstone Lipton 1850-ben született Glasgowban. Tizenöt évesen már elhagyta otthonát, Amerikába ment szerencsétpróbálni, szegény szatócs gyermekeként. Eleinte teaültetvényeken kapott munkát, majd szépen lassan bekerült New Yorkba, egy áruház élelmiszerosztályára. Az ambíciózus fiatalember itt elsajátította az értékesítési és marketing technikákat, melyeknek később nem mindennapi módon hasznát is vehette.

 

Legközelebb tizenkilenc évesen tért vissza Glasgowba. Lipton mindenáron szeretett volna a kereskedelemben dolgozni a kint elsajátított módszerekkel, de édesapja hallani sem akart arról, hogy szatócsboltja megváltozzon. Így hamarosan Lipton saját üzletet nyitott.

 

1880-ban húsz, tíz évvel később pedig már háromszáz üzlet tulajdonosa lett a fiatalember. Hihetetlen érzékével meghódította a világot, az üzletemberektől kezdve a vásárlókig.

 

1890. nagy fordulópontot jelentett Lipton életében. Ceylonba hajózott ekkor, ahol a teabrókerek meg akarták győzni a jónevű üzletembert, hogy boltjainak polcain a tea is kapjon helyet. Lipton persze nem hagyta magát meggyőzni, saját maga járt utána a lehetőségeknek és maga próbálta ki a teatermesztést is.

 

1870-ben nagy betegség pusztított a kávéültetvényeken, ami miatt Ceylonban hihetetlen mértékben lezuhantak az ültetvények árai. Lipton, az általa befektetni kívánt összet feléért vásárolt négy teaültetvényt. Persze itt is bevetette az amerikában megtanult újszerű és bevett tudományát. Átszervezte az ültetvényeket és újításokat is végbevitt. Ilyen például a drótkötélpálya, aminek segítségével könnyebben szállították a teát a meredek domboldalakon át a gyárig.

 

A teának köszönhetően Sir Thomas Lipton hamarosan milliomos lett. Ebben az időben Londonban nagyon drágák voltak a teák, csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak fogyasztását. A középosztály számára már sok volt három shillinget kiadni érte. Lipton levitte az árat egy shillingre, hogy több ember számára elérhető legyen a tea. Úgy döntött, hogy szabvány súlyú és minőségű teát fog árulni. Mottója: "A cserjéről egyenesen a teáskannába".

 

 

Szülei halála után Lipton a cége székhelyét Londonba vitte. Ekkor mindössze négy év telt el Ceylonban való első látogatása óta, de a Lipton teamárka már ismert volt Nagy-Britanniában.

 

Liptonnak ez nem volt elég, úgy döntött, betör az amerikai piacra is. Előtte azonban gondos megfigyelést fordított a megvalósítra. Mintákat gyűjtött be a New York-i és chicagoi üzletekből és laboratóriumi vizsgálatok alá vetette őket. Kiderült, hogy közönséges kínai teát kínálnak, ráadásul nyitott ládákból árulják, nem fordítanak kellő figyelmet a megfelelő tárolásra. Lipton így csomagolt és dobozolt teákat kezdett értékesíteni Amerikában, ami később a minőséget fémjelezte. 1893-ban teái díjakat nyertek a Chicagói Világkiállításon.

 

E díj volt sikerének első komolyabb elismerése. Később nemesi rangot kapott, majd 1924-ben egy kanadai várost is elneveztek róla. Így sikere csúcsán már jutott ideje arra is, amit gyerekkorában megálmodott: a vitorlázásnak, kedvenc időtőltésének szentelte idejét. Ezt is a legnagyobb sikerrel tette, ma már vitorlásverseny is viseli nevét. Hajóját Shamrocknak (Lóhere) nevezte el azután a vitorlás után, amit még gyerekkorában édesapja faragott neki.

 

A sikeres üzletember végül 1931-ben, 81 évesen hatl meg a világ legnagyobb teaültetvényeseként.

 

Egy anekdota is született a jó érzékű üzletemberről: Egyesesk szerint, amikor hajója a Vörös-tengeren zátonyra futott, a legénység a tengerbe dobálta a szállítmány egy részét, ezzel is könnyítve a hajón. Lipton azonnal piros festéket és ecsetet ragadott, hogy ráírja a ládákra jó nagy betűkkel: "Igyon Lipton-teát"