Tea- és virágkedvelőknek egyaránt érdekes lehet az a szépség, amire nemrég bukkantam a neten. Egy gumóról van szó, melyet leforrázva gyönyörű virágot és ízletes teát kapunk.

 

Jobban utánajárva a témának megtudtam, hogy ez a virágzó teakultúra kb 20évvel ezelőtt Kínából, Indiából és Srí Lankáról indult el.

A teavirág elkészítésének két változata van. Az egyik, hogy válogatott tealevelekből virágbimbót formálnak, majd kötnek össze, és órákig áztatják jázminesszenciában. Ettől ízük még kellemesebb, különlegesebb lesz.

Másik változat: a frissen szedett leveleket finom pamutfonallal összefogják, a levélcsokrocska közepébe valamilyen (apró) virágot helyeznek. Azután vékony hálóval befedik az egészet, ami a rögzítést, a forma kialakítását szolgálja. Egy idő után természetesen lekerül róluk ez háló. Az egyik legismertebb ilyen tea a Mu Dan tearózsa, mely Kína Anhui nevű tartományából származik.

 

 

A frissen szedett levelekből kézzel rozettát készítenek, majd lenyomják és szárítják. Ehhez a különlegességhez kizárólag a rügyet, és a legfinomabb leveleket használják fel. Mu Dan pünkösdi rózsát jelent, mely Kínában a jólét és a siker szimbóluma. Ezért nagyon népszerű, és a „virágok királynőjeként” is emlegetik. Forrázás után kibomlik, és fűzöld tearózsa lesz belőle.

 

Gyakran a tealevelek között ékeskedő virág már vásárláskor látható, nem borítják be teljesen a levelek. Többféle formájú teavirág kapható: van gömbölyű, kosárka alakú, hosszúkás és még sok más. Gyakori a lopótök alakú, ugyanis Kínában ez a növény a hosszú élet jelképe.

 

A kis bimbók, gumók belsejében rejtőzködő virágok színe sárga, fehér, piros vagy bordó, de készítenek olyat is, amelyikben többféle színű virágocska bújik meg. Leggyakrabban felhasznált virágok: lótuszvirág, liliom, jázmin, rózsa, amarant, trombitavirág, kínai boglárka.

 

A tealevelek a forró víz hatására lassan szétbomlanak, és valóban nyílni kezdenek, a bennük rejlő virágok pedig láthatóvá válnak, egy pár pillanat múlva aztán ezek is – a virágokhoz hasonlóan – elkezdik bontogatni szirmaikat. A tearózsákat nagyobb üvegpoharakban vagy üvegkannában szokták elkészíteni, hisz csak így tudjuk végigkövetni a „virágnyílás” szép látványát.

 

A teát cukorral vagy anélkül is lehet fogyasztani, ízlés szerint. A virág hideg vízben még egy hétig dísze a lakásnak. Ekkor már inni nem lehet belőle.

 

A tea elkészítése egyszerű. Felforraljuk a vizet, és üvegkannába öntjük, belehelyezzük a teagumót a vízbe, amely lesüllyed az aljára, és „virágzásba” kezd. A csomagoláson általában fellelhető, hogy mennyi ideig érdemes áztatni a teát, egy gumót többször is felhasználhatunk. Illetve azt olvastam, hogy hidegvízbe téve még több hétig gyönyörködhetünk teavirágunkban.

 

(videot nézhettek a gumó kibontakozásáról a video-k könyvtában)