A tea első felbukkanásával kapcsolatban sajnos nincsenek tárgyi bizonyítékok. Viszont az ázsiai igen hangsúlyos teakultúrának köszönhetően számos legenda foglalkozik eredetével.
Történt egyszer, hogy Sen-nung kínai császár, időszámításunk előtt 2700 körül nagy utazásban volt gyalogszerrel kíséretével. Nagy nyári meleg lévén megpihentek. (Sen-nungról tudni kell, hogy uralkodó létére szenvedélyes botanikus volt, aki mindig ragaszkodott hozzá, hogy ivóvízét fogyasztás előtt felforralják fertőtlenítés céljából.) Tehát a császár és kísérete megpihent. Sen-nung egy vadon nőtt teafa alatt talált nyugalomra, miközben szolgái forralták neki a vizet. Hirtelen feltámadt a szél, ennek köszönhetően pedig levelek hullottak a teafáról a vizet forraló üstbe. A császár beleivott vizébe, aminek kellemes íze annyira megtetszett neki, hogy több csészével is megivott belőle. Hatására felfrissült, éber lett. Rájött, hogy valamiféle gyógynövényt talált.
Egy másik kínai legenda szintén Sen-nung császárt említi. Eszerint a császárt botanikus szenvedélye hajtotta, hogy különféle növényeket ízlelgessen. Hirtelen azonban rosszullét tört rá. A kétségbeesett császár azonnal kutakodni kezdett a környezetében lévő gyógyírek között, mígnem észrevett a földön néhány lehullott levelet, melyet egy közeli fa hullajtott le. Mit sem törődve származásával, fölvette és megkóstolta. Először nagyon keserűnek érezte, de szomjúsága elmúlt és kisvártatva jobban is lett. Sen-nung azonnal össze is gyűjtötte a leveleket, hogy tanulmányozza gyógyhatásait.
Több ázsiai országban Bodhidharmát, a zen buddhizmus kínai atyját vélik a tea felfedezőjének. Bodhidharma indiai származású szerzetes, aki időszámításunk után 520 körül érkezett Kínába. A Hunan tartománybeli Shaolin kolostor közelében, egy barlangban meditált kilenc évig. A legenda szerint e hosszú idő után tekintete lyukat vájt a falba, amit a mai napig megtekinthetnek a zarándokok. Mikor meditációja negyedik évében járt, urrá lett rajta a fáradtság és elszunnyadt. Mikor felébredt, nagyon mérges lett magára az alvás miatt. Hogy ez ne fordulhasson többet elő, letépte szemhéjait. Ezekből nőtt ki az első két teacserje, mely azóta is ébren tartja a teaivókat. Halála után meghagyta tanítványainak, hogy igyanak teát, mert az a mértékletesség, a szellemi frissesség és a vallási cselekedetek biztosítéka.
A budhisták számára mindig is fontos volt az önfegyelem és az elmélkedés. Ehhez pedig nagy segítséget nyújtott a tea, mely frissítő hatásával serkentette számukra a meditációt is. A szerzetesek Bodhidharma képe előtt gyülekeztek és egyetlen csészét adtak kézről-kérze, úgy itták nagy tisztelettel teájukat.
Kapcsolódó hírek:
Egy igazi különlegesség: a fehértea
Virágzó tea
ÃÂrdekes tények a teáról
Vérnyomáscsökkentő a természetből - A hibiszkusz