Folytatom a téli italreceptek sorát, most egy alkoholos, becsicccsentős puncsreceptre bukkantam, íme:

 

Puncs

 

 

Hozzávalók 4 főre:

 

 

 

- 1/2 liter ízesítetlen fekete tea

- 1/4 liter frissen préselt narancslé

- 1 citrom leve

- 2 ek rum

-  fahéjrúd, szegfűszeg, friss reszelt gyömbér

- kevés nádcukor

 

Főzzünk kb. fél liternyi fekete teát. Egy lábasban melegítsük össze a narancslevet a citrom levével, a rummal, majd tegyük bele a cukrot ízlés szerint, a reszelt gyömbért, a fahéjrudakat és a szegfűszeget.

Aki szereti a teát, az ismeri a Lipton teát is. Talán névadójáról, Sir Thomas Liptonról már kevesebbet tud, de nézzük, mi is a története a modern teázás megteremtőjének!

 

Thomas Johnstone Lipton 1850-ben született Glasgowban. Tizenöt évesen már elhagyta otthonát, Amerikába ment szerencsétpróbálni, szegény szatócs gyermekeként. Eleinte teaültetvényeken kapott munkát, majd szépen lassan bekerült New Yorkba, egy áruház élelmiszerosztályára. Az ambíciózus fiatalember itt elsajátította az értékesítési és marketing technikákat, melyeknek később nem mindennapi módon hasznát is vehette.

Ismét kutattam karácsonyi hangulatú, téli estékre kitűnő, akár gyerekeknek is adható teás édességek, italok után, íme a mostani két recept:

 

Teás tej:

 

Hozzávalók:

 

- fél liter tej

- 2 filter zöld- vagy fekete tea

- 2 evőkanál nádcukor

- csipet fahéj

- vaníliarúd

 

Felforraljuk a tejet, utána belelógatjuk kb. 5 percre a teafiltereket, és végül beleszórjuk a nádcukrot, a fahéjat és a vaníliaródbúl kikapargatott isteni magokat.

 

 

Császártea:

 

- másfél iter jó erős feketetea

- 5 tojássárgája

- 15 dkg nádcukor

 

Megfőzzük a feketeteát, közben alaposan kikeverjük a sárgájákat a cukorral, és apránként hozzácsurgatjuk a teát.

Ma már természetes, hogy kedvenc teánkat teafilter segítségével lógatjuk a forró vízbe. Már, ha nem vagy megszállott  teázó! Vannak ugyanis, akik szertartás-szerűen és nagy tisztelettel  fogyasztják teájukat.

 

A teafilter találmánya állítólag Thomas Sulliven ötlete, aki híres amerikai teaimportőr volt. Igazából ötletről nem is beszélhetünk, hiszen nem tudatosan jött rá erre a kényelmes megoldásra.

 

Történt ugyanis, hogy Sulliven úr teafüvet küldött ajándékba ismerőseinek, a teát pedig selyemzacskóba csomagolva küldte útjára.

A haiku egy japán versforma, rövid, tömör, velős, mint egy jó cím. A nominális stílus jellemzi, azaz sok a jelző és a névszó benne, és inkább egy képet vagy egy hangulatot tükröz, nem cselekvést vagy történést jelenít meg. Nem rímel a sorok végén (a japánok ezt csúnyának tartják), csak alliteráció, azaz betűrím szerepel benne.

A klasszikus haiku három soros, 5 7 5 az egyes sorok szótagszáma. A legismertebb haiku -költő Japánban Matsuo Bashó volt. Tandori Dezső haikufordításai gyönyörűek, széles körben ismeretek.

Európa legnyugatibb királysága irigylésre méltóan ragaszkodik hagyományaihoz, nem hagyja, hogy beszívja a nagy modern Európa azt a kultúrát és életszínvonalat, ami már nagyon rég óta Anglia sajátja. A jobbkormányos autók, a Font, az ötórai tea és a sajátságos kultúra mellett persze a modern élet is helyet kap, de a hagyományokon nem enged változtatni az ország és így van ez jól! Számomra a legszimpatikusabb az ötórai teázás rituáléja, amit jobbára megtartanak, hogy a rohanó hétköznapokban legyen egy kis szusszanás.

Majdnem itt a tél, a hó, a fagy. Novemberi cidri és köd. Befűtöttünk, teázgatunk, összebújunk. Találtam egy teás, de annál picit extravagánsabb itókareceptet:

 

 

 

Hozzávalók:

 

30 dkg méz

1l forró fekete tea

2 citrom leve

2 narancs leve

3 dl narancslikőr

1 kávéskanál őrölt fahéj

tejszínhab

 

Elkészítjük a forró fekete teát, feloldjuk benne a mézet. Hozzáadjuk a citromlevet, a narancslevet, a likőrt és a fahéjat. Ezt mind felmelegítjük kevergetve, de nem forraljuk.