Aki szereti a teát, az ismeri a Lipton teát is. Talán névadójáról, Sir Thomas Liptonról már kevesebbet tud, de nézzük, mi is a története a modern teázás megteremtőjének!

 

Thomas Johnstone Lipton 1850-ben született Glasgowban. Tizenöt évesen már elhagyta otthonát, Amerikába ment szerencsétpróbálni, szegény szatócs gyermekeként. Eleinte teaültetvényeken kapott munkát, majd szépen lassan bekerült New Yorkba, egy áruház élelmiszerosztályára. Az ambíciózus fiatalember itt elsajátította az értékesítési és marketing technikákat, melyeknek később nem mindennapi módon hasznát is vehette.

Ismét kutattam karácsonyi hangulatú, téli estékre kitűnő, akár gyerekeknek is adható teás édességek, italok után, íme a mostani két recept:

 

Teás tej:

 

Hozzávalók:

 

- fél liter tej

- 2 filter zöld- vagy fekete tea

- 2 evőkanál nádcukor

- csipet fahéj

- vaníliarúd

 

Felforraljuk a tejet, utána belelógatjuk kb. 5 percre a teafiltereket, és végül beleszórjuk a nádcukrot, a fahéjat és a vaníliaródbúl kikapargatott isteni magokat.

 

 

Császártea:

 

- másfél iter jó erős feketetea

- 5 tojássárgája

- 15 dkg nádcukor

 

Megfőzzük a feketeteát, közben alaposan kikeverjük a sárgájákat a cukorral, és apránként hozzácsurgatjuk a teát.

Ma már természetes, hogy kedvenc teánkat teafilter segítségével lógatjuk a forró vízbe. Már, ha nem vagy megszállott  teázó! Vannak ugyanis, akik szertartás-szerűen és nagy tisztelettel  fogyasztják teájukat.

 

A teafilter találmánya állítólag Thomas Sulliven ötlete, aki híres amerikai teaimportőr volt. Igazából ötletről nem is beszélhetünk, hiszen nem tudatosan jött rá erre a kényelmes megoldásra.

 

Történt ugyanis, hogy Sulliven úr teafüvet küldött ajándékba ismerőseinek, a teát pedig selyemzacskóba csomagolva küldte útjára.

A haiku egy japán versforma, rövid, tömör, velős, mint egy jó cím. A nominális stílus jellemzi, azaz sok a jelző és a névszó benne, és inkább egy képet vagy egy hangulatot tükröz, nem cselekvést vagy történést jelenít meg. Nem rímel a sorok végén (a japánok ezt csúnyának tartják), csak alliteráció, azaz betűrím szerepel benne.

A klasszikus haiku három soros, 5 7 5 az egyes sorok szótagszáma. A legismertebb haiku -költő Japánban Matsuo Bashó volt. Tandori Dezső haikufordításai gyönyörűek, széles körben ismeretek.

Európa legnyugatibb királysága irigylésre méltóan ragaszkodik hagyományaihoz, nem hagyja, hogy beszívja a nagy modern Európa azt a kultúrát és életszínvonalat, ami már nagyon rég óta Anglia sajátja. A jobbkormányos autók, a Font, az ötórai tea és a sajátságos kultúra mellett persze a modern élet is helyet kap, de a hagyományokon nem enged változtatni az ország és így van ez jól! Számomra a legszimpatikusabb az ötórai teázás rituáléja, amit jobbára megtartanak, hogy a rohanó hétköznapokban legyen egy kis szusszanás.

Majdnem itt a tél, a hó, a fagy. Novemberi cidri és köd. Befűtöttünk, teázgatunk, összebújunk. Találtam egy teás, de annál picit extravagánsabb itókareceptet:

 

 

 

Hozzávalók:

 

30 dkg méz

1l forró fekete tea

2 citrom leve

2 narancs leve

3 dl narancslikőr

1 kávéskanál őrölt fahéj

tejszínhab

 

Elkészítjük a forró fekete teát, feloldjuk benne a mézet. Hozzáadjuk a citromlevet, a narancslevet, a likőrt és a fahéjat. Ezt mind felmelegítjük kevergetve, de nem forraljuk.

A tea első felbukkanásával kapcsolatban sajnos nincsenek tárgyi bizonyítékok. Viszont az ázsiai igen hangsúlyos teakultúrának köszönhetően számos legenda foglalkozik eredetével.

 

Történt egyszer, hogy Sen-nung kínai császár, időszámításunk előtt 2700 körül nagy utazásban volt gyalogszerrel kíséretével. Nagy nyári meleg lévén megpihentek. (Sen-nungról tudni kell, hogy uralkodó létére szenvedélyes botanikus volt, aki mindig ragaszkodott hozzá, hogy ivóvízét fogyasztás előtt felforralják fertőtlenítés céljából.) Tehát a császár és kísérete megpihent.

A teák elkülönülnek feldolgozásuk szerint is, méghozzá elég sok kategóriába. Íme:

1. Porított tea:

Kínai eredetű specialitás, porrá őrölt zöldtea levelekből áll. A port forró vízzel felöntik, és bambuszhabverővel keverik el.


2. Préselt tea:

Főleg a pu-erh teákat préselik, pl. tégla-, lepény-, golyó- vagy pogácsa formájúvá. Valószínűleg a könnyebb tárolás és szállítás miatt alakult ki ez a technika.


3. Csomagolt tea:

Levelekbe, bambusz szárába, vagy grapefruit héjába töltik a tealeveleket.

A teafajtákat erjedésük szerint is osztályozhatjuk, eszerint létezik abszolút erjesztés nélküli, és tökéletesen, száz százalékig erjesztett tea is. Íme, a lista:

1. Zöld tea (lu cha): teljesen erjesztetlen tea. A tealeveleket leszedik, hirtelen hőkezeléssel megfonnyasztják, ezután formázzák. Ez lehet lapítás, sodrás, golyóvá gyúrás, göngyölés.Végül kiszárítják.

2. Fehér tea (bai cha): ez már erjesztett tea, 10-20 százalékban. Leszedik, a napon szárítják, majd mikor elérte a kellő erjedtségi szintet, mesterségesen kiszárítják teljesen.

Azokban az országokban, ahol komolyan veszik a teakészítést, a tea meg is hálálja a törődést, és sosem látott és érzett színekben és ízekben kerül csészénkbe. Bizony, egy jó tea megfőzéséhez nem elég egy bögre, egy mikró, egy ízesített teafilter, valamint cukor és citromlé. Türelem, érdeklődés és szakértelem szükségeltetik, továbbá megfelelő minőségű és hőfokú víz, és egy karakteres tea. Például tudtuk-e, hogy a tea illatát legjobban egy forró edényben való előgőzölés vagy forró vizes átmosás után lehet érezni?